Meloni: Elon Musk nem jelent veszélyt a demokráciára, Soros György igen
Nyilvánosan is védelmébe vette Elon Muskot az olasz miniszterelnök.
Talán mégis érdemes Potterrel együtt nekünk is felnőnünk kissé, és tovább látnunk az abból táplálkozó rajongói sértettségen, hogy hisz mi is vártuk 11 évesen a baglyot a Roxfortba hívó levéllel.
„A fordulatos könyvet ezúttal is lehetetlen letenni: kétségtelen, Rowling az izgalmak fokozásához mindig is értett. Csakhogy a történetet mintha elalibiznék: visszatérünk a 4. rész Trimágus Tusájához és Harry szüleinek sorozatindító meggyilkolásához, hogy a nosztalgia aztán vigyen is magával. Ebből a szempontból a Legendás állatok és megfigyelésük filmváltozata azért jobban teljesít: ott tényleg sikerült valami újat, szokatlant létrehozni. Itt is kicsit azt érezzük, hogy négy új részre lenne szükség, hogy a főgonosz karaktere kibontakozhasson valamennyire, és Albus alakja se maradjon túlzottan papírízű.
Meglepő az is, hogy bár Rowling szívén viseli karakterei sorsát, Dumbledore-t mégis képes egyetlen jelenettel bölcs öregemberből síró, semmit sem értő szerencsétlenné változtatni. (Persze, a netes trollokat úgyis maximum az fogja zavarni, ha végül tényleg meleg lesz.) Látható, hogy a regénysorozat végére teljesen beleszeretett abba az ötletébe, hogy Malfoy és Piton a valódi, érzékeny hősök, és igazából minden megátalkodott alaknak csak annyi a baja, hogy nem szerették eléggé. Tanmesének persze mindez szép, és hátha a gyerekek is fejlődnek kicsit tőle, akkor pedig olyan nagy baj nem is lehet.
Kivéve, ha visszatérnek a valóságba, és elkezdik piszkálni saját »sárvérű« társaikat, hogy szerintük hogyan is lehetne Hermione fekete, vagy »halálfaló« haragosaikat, hogy miért is saját rasszizmusukhoz igazíttatnák Harry Potter világát.”